Nemzeti Fejlesztési Tanács február 14-i ülése

A Nemzeti Fejlesztési Tanács február 14-i ülésén áttekintették az Új Magyarország Fejlesztési Terv eddigi munkálatait, illetve foglalkozott a testület a következő időszak tennivalóival is.
Az alábbiakban – a szószerinti jegyzőkönyv alapján – tájékoztatjuk tagjainkat Dr. Tóth János IPE társelnök úr felszólalásáról, aki tagja e testületnek, de az ipari parkok képviseletében, illetve mint a Gazdasági és Szociális Tanács soros elnöke vett részt a miniszterelnök úr vezette ülésen.
„Dr. Tóth János társelnök (Ipari Parkok Egyesület):

Én elsősorban a Gazdasági és Szociális Tanács (GSZT) oldaláról néztem ezeket az anyagokat; a tanács oldaláról is megerősíthetem, hogy az operatív programok, az ÚMFT stratégiai előkészítése kifogástalan volt. Ez igaz a stratégiai tervezéstől a tételes programokig terjedő munkára. A GSZT folyamatosan figyelemmel kíséri ezt a munkát, kezdetben a kormányzat, a felelős tárca-kezdeményezésére, de most már saját aktivitásából. Tavaly ősszel éppen a pólusprogramokról kaptunk komoly tájékoztatást a fejlesztési ügynökségtől, e hónap végén pedig a lisszaboni reformok ügyét fogjuk vizsgálni a GSZT plenáris ülésén; reméljük, miniszter úr és miniszterelnök úr jelenlétében beszélhetünk majd a témáról.

Másik kérdés, hogy a programok tényleges indítása, a pályázatok végrehajtása – ahogyan miniszter úr is említette – különféle szűk keresztmetszeteket mutat; ezeket ki lehet majd küszöbölni, erre nem kívánok most kitérni. Az az érdekes, milyen irányba tudjuk továbbvinni az Új Magyarország Fejlesztési Tervet. Örömmel hallottam a prioritásokat miniszter úr bevezetőjében. Két dolgot szeretnék hozzátenni. Nagyon fontos, hogy a programok végrehajtásában meglegyen a kellő nyitottság; maradjon továbbra is befogadó, gördülő program. A másik: a pályázatokban részt vevő mindenféle szervezet (vállalkozás, civil szervezet) körében a pályázatok segítsék elő a hálózatosodást.

Néhány konkrétum: a pólusprogramok ügye nyilvánvalóan fontos. Én az ipari parkok fejlesztésében dolgozom. Evidens, hogy a pólusvárosok fejlődési lehetőségeit olyan beágyazottságban kell néznünk, ami adott esetben figyelembe veszi a városok közelében működő ipari parkok már létező adottságait, illetve azokat a lehetőségeket, amelyeket éppen az ÚMFT programjainak eredményeképpen biztosíthatnak annak érdekében, hogy a pólusvárosok célkitűzései minél gyorsabban teljesüljenek.

A pólusokkal kapcsolatban számos fontos kategória megjelenik, például kulcspontinak tűnik a klaszterek kérdése. Itt vannak bizonytalanságaink. Részben az ipari parki szakemberek, részben azok a vállalkozások, amelyek a klaszterügyekkel foglalkozni kezdtek, kérdéseket vetettek fel. Például: mit tekintünk klaszternek Magyarországon, s ez hogyan viszonyul az Európai Unió klaszterfelfogásához? Attól tartok, hogy ez még nem teljesen kristályosodott ki, s ha ez így van, akkor hátráltatni fog bennünket abban, hogy hozzájussunk az EU-s forrásokhoz.

Két szempontból is örömmel láttam, hogy a határon átnyúló projektek ügye felkerült a rövidtávú prioritások körébe. Először: az ipari parkok határon átnyúló fejlesztései már működő példákat tudnak mutatni (mint annak idején Ausztria és Magyarország között, Heiligenkreuz–Szentgotthárdnál). Ez olyan érték, know-how, amellyel mi már rendelkezünk, és úgy gondoljuk, hogy akár a most csatlakozásra váró, szomszéd országokkal kapcsolatos külgazdasági stratégiánkba is be lehet építeni.

A Gazdasági és Szociális Tanács kérdése: a nemzetközi európai gyakorlatban nemcsak országos szinten működnek GSZT-k, hanem számos uniós tagállamban regionális szinten, sőt határon átnyúló, regionális GSZT-k is akadnak (Luxemburg–Franciaország példáját idézem). Ha a magyar Gazdasági és Szociális Tanács továbbfejlődési lehetőségeit vizsgáljuk, akkor a saját régiónkban rejlő lehetőségeket komolyan végig kellene gondolnunk, és jó értelemben, intenzíven fel kellene használni azon célok megvalósításához, amelyek itt is felmerültek a határon átnyúló projektek kapcsán.

A GSZT szempontjai alapján még egy megjegyzés: örömmel láttam, hogy a vállalkozás¬ösztönzés, felzárkózás tényelegesen beinduló programsorozata az ÚMFT-nek, viszont a Társadalmi megújulás Operatív Programja talán nagyobb intenzitást igényelne; ez utóbbiban szükséges lenne a GSZT mint testület szerepének a tisztázása, kapcsolatai; azok a hozzáadott értékek, amelyekkel a tanács az ÚMFT végrehajtásához hozzájárulhatna, ennek végiggondolása és működőképessé tétele még előttünk áll."