IPE - Ipari-, Tudományos-, Innovációs- és Technológiai Parkok Egyesület

É S Z R E V É T E L E K

AZ ÚJ MAGYARORSZÁG FEJLESZTÉSI TERV

EDDIGI MEGVALÓSÍTÁSÁHOZ

 

 

Az IPE a kezdetektől részese volt a tervező munkának, aktívan közreműködött a Nemzeti Stratégia Referenciakeret (majd NFT II, majd ÚMFT), illetve a 2007-2008 évekre szóló Akcióterv munkálataiban. Az NFÜ-vel való kapcsolat lényegretörő és korrekt volt, észrevételeink érvényesítését megfelelőnek ítéljük, azok jelentős része beépült a vitára bocsátott anyagokba.

 

Megítélésünk szerint az Új Magyarország Fejlesztési Terv (a továbbiakban: Terv) az EU által támasztott követelményeknek megfelel, kulturált, jól strukturált anyag. A dokumentum összhangban van az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság ipari parkokkal foglalkozó állásfoglalásával. Az Egyesület elfogadja a Terv átfogó céljait, azok megvalósítását támogatja.

 

Észrevételeinkkel a Terv menetközbeni korrekciójához kívánunk hozzájárulni

 

1.       Egyetértünk azzal, hogy a stratégiai célok közül a foglalkoztatás bővítése és a tartós növekedés elősegítése képezi a Terv átfogó céljait. Vitatható azonban az, hogy az innováció – amely a növekedést 70-80%-ban meghatározza –alárendelt szerepet kap. Ez a tartós növekedés primátusát kérdőjelezi meg, ami a továbbiakban stratégiai úttévesztéshez vezethet. Az országnak – a felülvizsgált Lisszaboni Stratégia prioritásaival is összhangban – a tudásalapú gazdaság létrehozása teremtheti meg a tartós és dinamikus növekedés feltételeit. Az innováció a GOP-n belül kellő súlyt kap (mintegy 30%-os részaránya van) – a gondot a GOP csekély súlya jelenti az ÚMFT-en belül. Ez 9,3%, s a ROP-okkal együtt is csak 12-13%-ot tesz ki. Ez a gazdaság dinamizálásához – megítélésünk szerint – kevés. Megfontolandónak tartottuk, hogy a gazdaságfejlesztés operatív program súlyát a forráselosztásban igazítsa a kormány a tartalmi célokhoz: 30-40%-os növelést tartottunk szükségesnek: a tervezett 8,5%-12,7% helyett 12-16%-ot. A GOP szerény súlyának okát abban látjuk, hogy a kormány nem határozta meg a preferálandó kulcsterületeket (illetve a prioritások túl széles spektrumot jelölte ki, ami tartalmilag ugyanazt eredményezi). Ebbe az irányba hatott az is, hogy az elmaradott térségekre nagyobb figyelem irányult, mint a nagy adszorpciós-, s így nagy multiplikáló képességgel rendelkező fejlett térségekre, s mindez az erőforrások szétforgácsolásához vezethet..

 

2.            A célokhoz kapcsolódó tematikus és területi prioritások nagy száma miatt fontos, hogy a prioritások projektjei miként kapcsolódnak össze. Ma még nem ítélhető meg, hogy a kölcsönhatások (szinergiák) létrehozása megfelelően alakul-e. Alapvetőnek tartjuk (a tudásalapú gazdaság megteremtésén belül) a tudásipar létrehozását és kiemelt fejlesztését. Ennek keretében meghatározó szerepet célszerű adni az innovációra ösztönző gazdasági környezet kialakításának (keresleti K+F piac megteremtése), az üzleti infrastruktúra és szolgáltatások fejlesztésének: a tudományos, technológiai orientáltságú ipari parkok, a technológiai innovációs centrumok, a klaszterek létrehozásának, támogatásának, a tudásköz-pontok, fejlesztési pólusok rendszere kiépítésének. E megfontolásból az operatív programok közül többnek az összevonását javasoltuk a „tudásalapú gazdaság”, valamint „államreform” címmel. Ezek a javaslatok nem realizálódtak.

 

3.       Örömmel nyugtázzuk, hogy az ipari parkok szerepe, támogatása az ÚMFT-en belül megfelelően alakult. Az elérhető mintegy 250 Mrd Ft összegű potenciális pályázati forrás az ipari parki fejlesztések terén ambiciózus célok elérését teszi lehetővé. (Különösen jelentős ez a forrásvolumen annak tükrében, hogy 1992 és 2006 között a parkok csak 10,5 Mrd Ft pályázati forráshoz jutottak.) A parkok megosztása a ROP-ok és a GOP között számos problémát vetett fel, a ROP-okhoz sorolásuk helyesnek bizonyult. (Mi ezt egy ideig – eljárásbeli okok miatt – vitattuk.) Elfogadható az is, hogy 2007-2008-ban még mindig az infrastruktúra kiépítése dominál azzal, hogy a szolgáltatások feltételeinek megteremtése került már előtérbe. (Ezt úgy értékeljük, hogy mintegy előkészület a 2009-2010-es évek Akciótervéhez.) Problematikusnak tartjuk, hogy a pályázatok elbírálásánál az indikátorok statikusak, a parkok betelepítettségét, a vállalkozók, foglalkoztatottak számát, stb. kérik bemutatni, s nem az effektív gazdasági teljesítményt, pl-ul a hozzáadott érték alakulását.

 

4.       A Terv nem körvonalazta a kiemelt fejlesztési csomópontokat. A hazai ipari parki hálózat kellőképpen fejlett és strukturált ahhoz, hogy befogadja, támogassa és mind jobban kiszolgálja a kiemelt fejlesztési feladatokat. A fejlesztési célok pontosítása segített volna a vállalkozások orientálásában, a parkok szolgáltatási céljainak tervezhetőségében. Fontos lett volna ez a kiemelt fejlesztési területek vállalkozásainak és a kapcsolódó további szereplők (pl. egyetemek, szakképzési és átképzési intézmények) közötti együttműködés-, illetve a szinergiák elősegítése szempontjából is. A pályázati rendszer olyan felfogása, amely a korszerűsítést nem köti tematikus célokhoz, a gazdasági struktúra konzerválásához vezet. A pályázó azt fogja fejleszteni, amit éppen csinál, s struktúraváltásra nem kap kellő késztetést. Az addicionális források felhasználása így a versenyképességet, az alkalmazkodási készség javítását a lehetőségektől elmaradóan szolgálja. A gazdasági struktúra alakulása továbbra is döntően a tőkebevonástól függ, jóllehet ennek szerepe mind kisebb lesz (s amely eddig sem igazodott a hazai K+F lehetőségeihez). A kockázati-, garancia tőkealapok, a magvető tőke, az üzleti angyalok bekapcsolása a pályázati rendszerbe egyre sürgetőbb feladat.

 

5.       Az IPE javasolta, hogy a Terv az ipari parkokkal differenciáltan foglalkozzon. Fontosnak tartottuk, hogy valamennyi fejlesztési pólusban „nemzetközileg is látható” jelentős kapacitású tudományos park jöjjön létre. A GOP figyelembe vette ezt a célt – de a megvalósítás kétséges. A tudományos, innovációs parkok számára kiírt pályázat lényegében egyetem-fejlesztési célokat szolgál. A fővárosban a közigazgatási terület lehatárolásával a pályázatkiíró eleve lehetetlenné tette a tudományos parkok létesítését. A pólus program a pólus-városokat készületlenül érte. A városfejlesztés lehetőségét látták benne, s nem a szellemi bázisuk bekapcsolását a gazdasági életbe. Ez azzal járt, hogy elhúzódott az előkészület, az egyetemi (K+F) pályázatok és a kapcsolódó klaszterek pályázati elkülönültek egymástól, s kétséges, hogy szerves összeillesztésük sikerül-e? Késik a klasztereket minősítő indikátorok elkészítése, az akkreditálás tartalmi, szervezeti megoldása.

 

6.       A kormányzati munkában nem sikerült elérni, hogy az ipari parkok csoportosítását a GKM vizsgálja felül, igazítva a parkok fogalmi rendszerét az EU gyakorlatához, s az ipari parkok egy része kaphassa meg a tudományos, technológiai, innovációs park címet. Az IPE ezen kezdeményezését a GKM vizsgálandónak minősítette, de az általa jelzett idő alatt (2007-ben) ez a munka el sem kezdődött. Az NFÜ ugyanakkor (helyesen) az innovációs és technológiai parkok terminus technikust alkalmazza (mert az EU ezt ismeri és fogadja el). Mindez végülis egy követhetetlen, zavaros helyzethez vezetett.         

 

7.      Az államreform keretében megoldandónak tartottuk, hogy a regionális fejlesztési tanácsok összetétele a régió fejlesztésében részt vevő vállalkozói és K+F szféra képviselete megoldódjon. A szubszidiaritás elvének ugyanis kevéssé felel meg egy olyan regionális irányítási struktúra, amely döntően – szinte kizáróan – államigazgatási karakterű, a gazdasági társaságok, köztük az ipari parkok szervezetei, a K+F szféra képviselői nem – vagy csak esetlegesen – vehetnek részt a döntések meghozatalában. A regionális fejlesztési tanácsok elnökeivel sikerült az ipari parkok képviseletében előbbre jutni, de a helyzet tele van bizonytalansággal.

 

8.       A kistérségek fejlesztésében, a felzárkózás elősegítésében fokozottabban célszerű támaszkodni az ipari parkokra. A 199 ipari park területi elhelyezkedése lehetővé teszi, hogy a kormányzat által elfogadott fejlesztési stratégiával rendelkező ipari parkok a körzetükben fejlesztési gócként mozdítsák elő a tőkebevonást, a munkahelyteremtést, a helyi adottságok kiaknázását. Ehhez az is szükséges, hogy a régióknak módjuk legyen a pályázatok tematikájában a régió prioritásait fokozottan érvényesíteni, a prioritások kialakításába bevonva az érintett gazdasági potenciállal rendelkező ipari parkokat is. Mindehhez szükség van arra is, hogy az innovációs alap 50%-a felett (a jelenlegi 25%-al szemben) a régiók rendelkezzenek.

 

Az Új Magyarország Fejlesztési Terv valóraváltása – a problémák ellenére – sikeres volt. Jelentős „tartalékot” az innováció előtérbe állítása, a szellemi bázisnak a gazdasági folyamatokba való bekapcsolása kínál. Ehhez az innováció irányítási rendszerét meg kellene újítani, középpontba állítva az ÚMFT-et.

 

Rakusz Lajos

elnök                                                             

 

Budapest, 2008. február 5.